Paks, mint pincefalu
Paks mint pincefalu
A közel 20 000 lakosú Paks város Tolna megyében, a Tolnai borvidéken található, a Tolnai Borút Egyesület tagja. Budapesttől mintegy 110 kilométerre délre, a Mezőföldön helyezkedik el.
Pakson az ország más területeihez hasonlóan a XVIII-XIX. században lendült fel a szőlőtermesztés; amiben az akkoriban betelepült sváboknak is nagy szerepe volt. 1905-ben már közel 3000 ha-on gazdálkodtak. Ma alig több mint 300 ha-on folyik szőlőtermesztés, többnyire a környező löszös szőlőhegyeken (Sánc-hegy, Öreg-hegy, Sár-hegy, Csámpa-puszta, Gyapa-puszta). Többféle szőlőfajtával foglalkoznak, de talán elsőként lehet a Rizlingszilvánit, Olasz rizlinget, Kékfrankost, Merlot-t, Portugiesert említeni. A szőlőültetvények áltagos mérete alig haladja meg az 1 hektárt. Csak néhány gazda büszkélkedhet 6-8 hektáros területtel. Ők azonban nem saját részre, hanem eladásra termelik a szőlőt. Bort nem is nagyon készítenek belőle.
A paksi présházak építése valószínűleg a XIX. század elején kezdődött el. Legnagyobb részük a Sárgödör téren található, de azért jónéhány szép présház látható a környező utcákban is. A hagyományos gerendás famennyezetű présházak általában 50 m² nagyságúak. Érdekes módon, szobát nem alakítottak ki bennük, viszont több helyen található padlás. A szőlőfeldolgozás eszközeit tároló présházakban néhol még több évszázados középorsós prések is találhatók. A löszbevájt pincékbe jellemzően csak tavasszal vitték le a borokat, addig a présházban tárolták.
A pincék hossza 10-20 (vagy akár 30) méter. Egyes helyeken egymás alá és fölé nyúló ágak is kialakultak. A pincékből kitermelt löszös földet felhasználták. A házak és a présházak falait tömték fel vele, vagy vályogot vetettek belőle. Innen származik a Sárgödör tér neve.
A pincesorokat egyrészt a város vezetése vonta védelem alá, másrészt 2001-ben létrejött a Sárgödörtéri Présháztulajdonosok Egyesülete, amely a présházak felújításán túl, a kultúrált borfogyasztás hirdetését és a helyi borturizmus fejlesztését tűzte ki céljául. Mindezek érdekében évente több programot is szerveznek, így a Boráldást (amelyen három egyház szenteli és áldja meg a paksi borokat), a Bormustrát, a Siller Borversenyt, amelyre nemcsak a környékről érkeznek borok és bírálók, hanem az ország, sőt Európa más részeiről is.
Ha a Sárgödör téri szépen felújított pincefaluban járunk, feltétlenül érdemes megkóstolni az itt hagyományosnak számító, mondhatni zászlós, siller borokat, amelyek a város leghíresebb étele, a halászlé mellé is igen jól párosíthatók.
Aki Paksra látogat biztosan nem fog unatkozni. A városi sétát érdemes a legmagasabb pontján kezdeni. A 103 méter magas löszös domb, a Sánchegy, tájvédelem alatt áll, mert ez Közép-Európa egyik legnagyobb löszképződménye.
Épített értékei a településnek a kápolnák (Szent Rókus, Szent Vendel, Kálvária kápolna), a kúriák (Daróczy, Kornis Szeniczey kúria, Cseh-Vigyázó kúria-amelyben a Városi Múzeum található), a templomok (pl. a Makovecz Imre által tervezett Szentlélek templom). A Duna-parton lévő sétány a százéves, védelem alatt álló gesztenyesorral idillikus hangulatot sugároz.
Országos ismertségét legfőképpen az atomerőműnek köszönheti, amelynek jól felszerelt látogatóközpontja sokak számára nyújt egyedi élményt.
Évente több más kultúrális rendezvénynek is helyt ad a város. A Paksi Harmonika Fesztivál, valamint a Szüreti felvonulás és mulatság, de főképpen a Nemzetközi Gastroblues Fesztivál nagy tömegeket vonz a településre.
