Borok a hegyről

Medina-szőlőhegyen (Török-halom) a legnagyobb egybefüggő szőlőültetvényt Németh Gábor, a Virághegyi Bor Kft. tulajdonosa műveli. Talán a különleges mikroklíma az oka, de mint azt megtudjuk, „a betegség sem ér el ide”, s azt is számon tartják, hogy melyik sorban melyik munkás dolgozott előző évben. Az erőtől duzzadó szőlőfürtök kevés növényvédelmet igényelnek, s a pincészet (nemcsak hazánkban, többek között a Vinagorán, de Brüsszelben, Bordeaux-ban is) díjnyertes borainak nagy része is innen kerül ki.



A családi hobbi-borászat hagyományát a Németh család 1999-ben helyezte komolyabb alapokra. A mérnök férfi közgazdász feleségével ekkor kezdett területvásárlásba, mára húsz hektáron gazdálkodnak. A medinai, Szekszárd virághegyi, illetve apari területeken kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon, kadarka, chardonnay és zöldveltelini nő. Míg kezdetben gazdasági befektetésnek szánták a telepítést, addig ma már, részben a hazai és külföldi elismeréseknek köszönhetően, komolyan foglalkoznak a borászattal.

„Szekszárdon mi szüretelünk utoljára” – árul el néhány titkot Németh, mitől különlegesek a Virághegyi borok. „Szeretem, ha testes, ízes, karakteres a bor, némely fajtánál egy leheletnyi maradékcukorral a végén. Mind a szőlőben és mind a borkészítésben az a filozófiánk, hogy ha már kell valamit használni, abból a lehető legkevesebbet kelljen, a leghatékonyabbat válasszuk. A borok receptje egyébként az enyém, a megvalósítás most már Líviáé. ”

Merthogy a borok egy fiatal borász hölgy keze alatt érnek széppé. Daum Lívia irányítja a munkát a feldolgozóban és a pincében, ahová palackos borok kerülnek. Németh Gábor a borász volt iskolájától kért ajánlást, ott ajánlották figyelmébe Líviát két évvel ezelőtt. Az évi húszezer palackban piacra kerülő Virághegyi borok 2006-ban kerültek a Bezerédj család egykori, 1842-es építésű pincéjébe. Németh Gábor és családja az enyészettől mentette meg a birtokot, s alakította ki itt a Virághegyi Bor Kft. látványpincéjét.

Mint Németh megjegyzi, szerencsés helyzetben vannak, hogy nem a borászatból élnek meg. Így kompromisszumok nélkül készíthetik a bort, s ha nincsenek megelégedve a minőséggel, inkább nem erőltetik a palackozást. „Igaz”, nehezményezi Németh Gábor, „még sokszor a nemzetközi aranyérem sem elég, hogy a kereskedő felfigyeljen a borászra. Én úgy tapasztalom, hogy néhány kereskedő a kínálatát sokszor nem átlátható és világos szakmai szempontok alapján válogatja össze.”

A családi hagyományok továbbélni látszanak, Németh gyerekei is a borász világ felé közelednek, a pincészet házasításait például már közösen választják ki.

Mester Zoltán
A cikk a Pécsi Borozó 2010/ősz számában jelent meg.