A bort lehet inni, és lehet kóstolni. A kóstolás nem pusztán egy elegánsabb kifejezés a borivásra. A kísérletet és a szándékot jelenti, hogy felfedezzük és élvezzük mindazt, amit egy bor nyújtani képes. A kóstolás szükségszerűen lassabb, tanulható és tanulandó, hogy ne egyszerűen megigyuk a bort, de érezzük is azt. A bor kóstolásához azonban figyelembe kell venni néhány tényezőt. Ezek nagy részét azonban szerencsére már magunk hangolhatjuk finomra.

A bor érzékelése szinte végletekig szubjektív. Minden ember más és mást érez ki adott borból, amit valaki erényként értékel, más hibaként könyvelhet el. Magunknak és a bornak is ajánlott megteremteni az ideális feltételeket ahhoz, hogy a befogadás minél inkább élménydúsabb legyen.

Borkóstolás ideális helyszíne tiszta, világos, és semleges levegőjű helyiség. A gyakorlatban természetesen nincs mindig lehetőség előbbi feltételek biztosítására, de a borok és a cél nem is mindig kívánják ezt meg. Az időpontot elég aszerint megválasztanunk, hogy mikor vagyunk a legjobb formában. Fáradtan, ebéd után, kora reggel vagy késő este általában tompábbak az érzékszervek, ami meghatározza a hozzáállásunkat is. A kóstoló előtt lehetőleg kerüljük más alkoholok, cigaretta, kávé, erős íz világú ételek fogyasztását, mert ezek szintén tompíthatják az érzékelést.

A borokat kóstoláskor a hőmérsékletük befolyásolja leginkább. Minden fajtának megvan az ajánlott kóstolási hőmérséklete, melyet sokszor a palackokon is feltüntetnek. Egy vörösbornak nem szabad túl hidegnek lennie, mert bezárkózik, az aromák, illat- és ízjegyek nem fognak megmutatkozni. Sok fehérbor megkívánja a hideget, mert melegen nem tudják az élményt biztosítani. Nem szükséges rögtön professzionális hőmérővel és borhűtővel felszerelnünk a háztartást, néhány fokos eltérés még nem fog jelentős észlelésromlást okozni.

Kóstoláshoz használjunk olyan poharat, melynek van száruk és kelyhük, a szabvány pohárformának ugyanis gyakorlati haszna van: a borból felszabaduló aromák és illatok így lesznek a legintenzívebbek. Ennek bizonyítására egy kísérletet is elvégezhetünk otthon: ugyanazt a bort kóstoljuk meg egymás után normál vizespohárból és kóstolópohárból, a befogadás biztosan más lesz mindkét esetben.

Legyünk mértékletesek. Az elfogyasztott borok számával és mennyiségével tompulnak az ízlelőbimbóink, az alkoholtól pedig hamarabb elfáradunk. A kóstolómennyiséget (0,5 dl) sem kötelező mind elfogyasztani, de ehhez már önismeret szükséges. Ha kevésbé bírjuk, nyugodtan köphetünk, vagy ki is önthetjük a bort - és ezen nem fog megsértődni a borász.

A kóstolásnál először a szemünkre lesz szükség. Vizsgáljuk meg a bor színét, tisztaságát, tartsuk egy lámpa elé. Figyeljük meg a színét, annak intenzitását. Az illatolásnál pörgessük meg a bort, majd szagoljunk bele a felcsapó illatjegyekbe. A gyakorlott kóstolók számára már az illatból kiderül sok minden, mi próbáljuk meg leírni, mire emlékeztetnek az illatok. Az ízlelésnél apró kortyot vegyünk a szánkba, hagyjuk, hogy az ízlelőbimbóink a nyelvünk találkozzon a borral.

A bor jellemzése ott kezdődik, hogy megállapítjuk, ízlett-e vagy nem, jó volt-e vagy nem a kóstolt tétel. Ez az első lépés, de bátran tegyünk kísérletet arra, hogy szavakba öntsük az érzéseinket. Attól nem kell félnünk, hogy rosszat fogunk mondani, még a legmeghökkentőbb érzések is jogosak, ha azt érezzük. A bor ugyanis emlékeket, érzéseket szabadít fel bennünk, felfedezhetjük gyümölcsösségét, kesernyéjét, és akkor sem kell megijedni, ha istálló vagy nagyanyánk ruhásszekrénye ugrik be elsőre. Figyeljünk arra, hogy az ízek milyen érzéseket váltanak ki belőlünk, milyen gondolataink támadnak. Hagyjuk szárnyalni a fantáziánkat.