Tüske a palackban

Szekszárd, Istifán gödre. A Tüske Pince feldolgozója van itt, a patinás pincesoron, ahol a legtöbb löszpartba vájt pincének évszázados múltja van. A tulajdonos, Halmai Csaba felesége örökölte a nagyapjától, az ő beceneve volt „Tüske”. Innen a pince neve.

A mi érdeklõdésünket egy korábbi teszten „nálunk járt” 2006-os cabernet franc útján keltette fel a pince, és több remek tételt is kóstoltunk már Tüske márkanéven. Legtöbbjük palackján ráadásul meglehetősen racionális árat mutatott a címke. Némi információ szerzésére, és a borok készítőjének megismerésére látogattunk ezúttal Szekszárdra.

Halmai Csaba kertész végzettségű szakember, a nyolcvanas évek vége óta foglalkozik szőlővel, eleinte saját bevallása szerint nem is tervezte, hogy bort készít. A változó idők, az önálló szőlőterületek bővítését lehetővé tevőösztönzők, és egy last minute kamarai kirándulás a Bordeaux-i borvidékre néhány azok közül a tényezők közül, amik az önálló Tüske borok megjelenéséhez vezettek. A 2003-as kékfrankosa brüsszeli aranynyal tért vissza, és azóta rendre találnak kiváló fogadtatásra egyes (sőt, számos) borai.

Jelenleg 10 hektáron gazdálkodik, a főfajták tekintetében a „szekszárdiasság” le sem tagadható: merlot, kékfrankos, cabernet franc. Óvatosan fogalmaz, semmiképpen sem tekinti magát borásznak. A borász, állítja, magasabb háttérismerettel rendelkezik. Eszközeik hasonlók, de van különbség a technológiában, a pincemunkában, a tudatosságban. Neki nem pincészete van, „csak” pincéje. Szőlész múltját le sem tagadhatja, egy rövid kérdésre máris sorolja nekünk az egyes szekszárdi évjáratok jellemzőit, szinte hetekre tudja mikor milyen idővolt, milyen hatással volt mindez a borra. Hogy milyen lesz a bor, az jórészt a szőlőben dől el. Ez pedig különösen jól érződik a Tüske Pince termékein.

Kifejezett vendéglátással, látványpincével itt nem találkozni, a jelenlegi munkához is szűkös már kicsit a pince. A szűk „Istifángödri sor” mégis megér egy látogatást, az egykori tanyák némelyike ma lakóház, némelyike elhagyott, néhány helyen borkészítéssel is foglalkoznak. A Tüske Pince sem nagy, és a környéken szabályosnak számít, az enyhe kanyuralattal is, ami a pince ívében észlelhető. Több mint száz éves, a fallal elválasztható kis tér gyaníthatóan sok idegen elől rejtegetett bort vagy éppen élelmiszert. Hogy a tanyasor megmarad, esetleg megújulva az utókor számára vonzó lesz-e, az még kérdés, lehet hogy az idő eljárt a romantikus hangulatú épületek felett. Javaslatunk kompromisszumos: az otthoni karosszékben ülve, egy jó üveg szekszárdi vörösborral próbáljuk felidézni a tanyasor hangulatát!

Radics M. Péter
A cikk a Pécsi Borozó 2009/tavasz számában jelent meg.